2012. október 23., kedd

Vivaldi ősz

Gyönyörű időnk van, az ember így nehezen fogadja el, hogy idén tényleg vége van a nyárnak. Azonban vannak árulkodó jelek - a gyönyörű színek, a köd - melyek letagadhatatlanul jelzik, hogy melegebb idén már nem lesz. Hetek óta aktuális lehetne, én mégis csak most érzem igazán, hogy ideért az ősz.

Erre a műre is igaz, ami a nyárra, hogy a szonett alapos ismeretével sokkal érdekesebb hallgatni a zenét. Lehet persze anélkül is, de a szöveg sok mindenre magyarázatot ad.

Az ősz
 
   Vigad a pór, táncolva, énekelve,
   a bő termést örvendezőn fogadja,
   ma még Bacchus borától víg a kedve -
   holnap álomba hamvad majd vigalma.

   Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
   Legyint a langyos légtenger fuvalma,
   a gazdag évszak mintha integetne:
   édes álomból szép gyönyörbe csalna.

   A vadászok hajnalban útra kelnek,
   kürttel, puskásan, alvó falvakon túl
   vadat hajszolva jó nyomot követnek.

   A megriadt vadállat puskaportul
   prüszköl, rohanna, ám futása sebzett,
   bukdácsol még, aztán a fűre fordul.




Zongoraátirat


Vivaldi ezeket a szonetteket maga írta, melyek olyannyira szervesen kötődnek a műhöz, hogy sorai a hegedűverseny partitúrájában a zenei ábrázolásuknak megfelelő helyen szerepelnek. Ez természetesen igaz a másik három évszak nevét viselő hegedűversenyre is.


A partitúra:
Ezt a blogot főleg olyanoknak csinálom, akiknek egyébként nincs sok közük a zenéhez (persze bárki más is nézelődhet, hallgatózhat). Gondolom ők nem tudják mindannyian, mi is az a partitúra. Ez az a kotta, ami a karmester előtt van, és minden benne van, ami csak a darabbal kapcsolatban fontos lehet. Benne van az összes szólam kottája, szépen egymás alatt, és ezeken kívül még egy csomó utasítás a zeneszerzőtől, amik mind arra szolgálnak, hogy lehetőleg a darabot úgy játsszák el, ahogy azt a szerző kitalálta. Erre legtöbbször a kottában használatos jelek, és rövidítések szolgálnak, de időnként konkrétabb, szöveges utasítások is vannak. 
"Vezérkönyv: az énekkari és a zenekari művek teljes szólamanyagát együtthangzásnak megfelelően tartalmazó kotta, könyv, amelyből a karmester, karnagy vezényli a művet, a zeneértő pedig olvashatja, belső hallással elképzelheti azt. A szólamok hangszercsoportonként, azon belül hangmagasság szerint kerülnek egymás alá, ügyelve az idő- és térbeli beosztásra. Az ütembeosztást a sorok elején számokkal, a nagyobb egységeket betűkkel is meg szokták jelölni, amely kizárólag gyakorlati célokat szolgál. Az általános partitúraírási gyakorlat szerint a hangszercsoportok szólamai a következő sorrendben kerülnek egymás alá fúvósok, ütősök (hárfa, zongora), vonósok, énekkar, orgona (continuo). A partitúra természetesen követi a nagy zenei stíluskorszakok változását, a zenekarok újabb és újabb szempontú összeállítását. A XX. sz.-i zene legújabb törekvései a partitúra szerkesztésére egészen új jelzésrendszereket dolgoztak ki."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése